Meg sem tudom számolni hányszor mentem le edzésre betegen csak azért, mert nem akartam lemaradni a többiektől. Féltem, hogy, ha kihagyok egy alkalmat haragudni fognak rám, sőt volt olyan edzőm, aki meg is erősített, hogy jó, hogy eljöttem, mert legalább kiizzadom a betegséget. Míg ezt mondta, többen bólogattak is a csoportból, így megnyugodtam. Aztán végül nem ez történt. Értelemszerűen….
Azt többször írtam már nektek, hogy az edzést a szervezetünk alapjáraton egy stresszhelyzetnek fogja fel. Márpedig, ha betegen kínlódod végig az jócskán beleesik ebbe a kategóriába. Amikor pedig stresszelünk akkor kortizol termelődik a szervezetünkbe. A kortizol, más néven stresszhormon emeli meg a pulzusunk, gyorsítja a légzést és segít minden energiaforrást a rendelkezésünkre bocsátani. Így minden a stresszforrás leküzdése szempontjából lényegtelen aktivitást korlátoz. Ilyen az emésztőrendszer, a kognitív funkciók és az immunrendszer is. Az utóbbi működését is úgy befolyásolja, hogy a T-limfociták osztódását gátolja. Így ők nem tudják tenni a dolgukat, a vírusok viszont igen és másnapra jóval szarabbul érezzük magunkat. Arról nem is beszélve, hogy másokat is jól megfertőzhetsz.

Persze alapvetően, ha kicsit kapar a torkod még nem jelenti, hogy zárd magad karanténba, viszont ha már a közérzeted is rossz inkább maradj otthon pihenni.

Sajnos az edzőterem éppen az a környezet, ahol a bacilusok és a vírusok jól érzik magunkat. A legtöbb kondi ugyanis túlfűtött és párás és sokszor a higiéniás követelmények sem teljesülnek. Ehhez persze a vendégközönség is jócskán hozzájárul. Nem használnak törölközőt, nem törlik le maguk után a gépeket stb.. (Az alapvető viselkedési szabályokról szerintem írok később, mert sokak számára, főleg a kezdőknek nem biztos, hogy egyértelmű.)

Ha te mégis úgy döntesz, hogy nem vagy annyira szarul, hogy ne tudj edzeni, hozz magaddal pézsét és kézfertőtlenítőt és légyszi a könyökhajlatodba köhögj! 🙂